A szerelmed nem boldoggá, hanem magányossá tesz.

Próbálom élvezni a természet közelségét, az elém táruló táj szépségét. Nem megy. Könyv után kutatok a táskámban, helyette a telefon akad a kezembe. Senki sem hívott. Te sem. Kikapcsolom. Szeretném, ha hívnál, és nem érnél el. Reménykedem, a sípoló hang majd bűntudatot kelt benned, hogy nem vagy velem. Esetleg féltékennyé tesz. Akarom, hogy érezd ugyanazt a kínt, amit most én érzek. Akarom, hogy bizonytalan legyél bennem. Fájjon!

Mellettem a padon egy fiatal pár ül. Szerelmesen összebújva. Kicsit távolabbról gyerekek kacaja hallatszik. Anyuka hintáztatja gyermekét, miközben apuka babakocsit tologat mellette. Mosolyogva nézik, ahogy gyermekük a hintában nevetgél. Összeszorul a gyomrom. Milyen boldogok!

Kinyitom a könyvet, próbálok olvasni, de néhány oldal után rájövök, hogy egy mondatra sem emlékszem. Újrakezdem a sorokat, majd újra, és újra, végül becsukom a könyvet, és a telefonért nyúlok. Visszakapcsolom. Nincs üzenet. Sírok. Hosszú évekig éltem így! Kapcsolatban, magányosan.

Ha a magányra gondolunk, idős nénik és bácsik jutnak eszünkbe, akik hajlott háttal, lehajtott fejjel, nehézkesen lépkednek az emberek között. Vagy az otthonukban várják, hogy a percek lassan peregve elhozzák az estét, és újabb nap teljen el úgy, hogy senkivel sem beszéltek. Magányosak, mert egyedül vannak, de a magány nem csak az egyedül élők terhe.

A szerelem is magányossá tehet. Amikor nem akarod magad jól érezni, ha ő nincs veled. Magányos vagy, és ebbe az érzésbe úgy kapaszkodsz, mintha a kapcsolatod múlna rajta. Vagy az életed.

Fiatal voltam, voltak barátaim, mégis minden hétvégén csak ültem a padon, belekeseredve az életembe. Elutasítottam mindent, amitől boldogabb lehettem volna. Kifogásokat kerestem a barátaimnak, hogy ne kelljen buliba mennem velük. Bezárkóztam a szobámba, és vártam.

Vártalak téged, aki épp jól érezte magát nélkülem, aki talán pont a haverjaival szórakozott, vagy más nőkkel flörtölt. Semmivel sem voltam több egy szeretőnél, én mégis két kézzel kapaszkodtam beléd - és a magányomhoz. Ahhoz a magányhoz, amit én építettem magam köré.

Azt mondják, a magányosság nagyban függ attól, hogy mit gondolsz arról, hogyan látnak mások. A másokhoz való viszonyítás erősíti az elszigeteltséget. A magány érzése legtöbbször csak egy általunk kreált állapot, amit mi teremtünk a gondolatainkkal. Ezért meg kell tanulnunk élvezni a saját életünket - másoktól függetlenül.

Az igaz szerelem nem tesz magányossá, inkább felemel, önbizalmat ad és nyitottabbá tesz. Ha nem ezt érzed, ideje átgondolni a kapcsolatodat és kibújni a magányosság páncéljából!

Forrás: she.hu